Ben Bowden autó designer által tervezett Spacelander prototípusát 1956-ban tesztelték amerikában, és 60-ban beindult a sorozatgyártása. A kerékpár tömege 24 kg alatt volt, ami a kortárs konstrukciókhoz képest igen könnyű volt.

Ennek ellenére csak 522 darabot gyártottak belőle, mivel az akkori divathullám konformista követőinek nehezen vette be a gyomra ezt a túlságosan fantasztikusnak tartott designt. Megmaradt a kuriózum szintjén, és ennek köszönhetően manapság rengeteget fizetnek a „vájtfülűek” egy-egy jó állapotú példányért.

Ezt követte 1964-ben még egy típus Bowden 300 néven. 5 féle színben készült, viszont női változata egyik Bowden típusnak sem készült a magas szerszámköltségek miatt. E második verzió sem örvendett túl nagy népszerűségnek, és ezzel mondhatni meg is bukott az üvegszálas kerékpárok ideája egy időre.

1960-ban a Schwinn gyár is elgondolkozott a műanyag biciklin, és született egy terv a Spacelander hatására, ami sosem valósult meg, viszont igencsak jövőbe mutató gondolatokat tartalmazott (például a csepp keresztmetszetű áramvonalas műanyag kormány).

Szöveg forrása: Bikemag

A kerékpárlabdáról

A versenypálya szabványos teremkerékpár-pálya méret, úgy a kerékpárlabdánál, mint a művészkerékpárnál. 14 méter hosszú és 11 méter széles. Ezt egy 30 cm magas, 60 fokban döntött palánk határolja. A pálya felülete nemzetközi versenyeken fa, vagy lakkozott fa felületű.

A kapu 2 méter magas és ugyanennyi széles is. A kapufa vastagsága 3 cm és 5 cm között szabadon választott, anyaga: fém/acél. A labda gömb formájú és durva vászon borítja. A súlya 500 g és 600 g között van, az átmérője 17-18cm és a belseje faforgáccsal és lószőrrel van töltve. Lövéseknél és szabadrúgásoknál a labda sebessége a 70-80km/h sebességet is elérheti.

A játék a labdával, a kerékpár kerekeivel és a testtel lehetséges, persze a kezek és a lábak alkalmazása nélkül (a kezekkel mindig a kormányt kell fogni, míg a lábaknak folyamatosan a pedálon kell lenniük), de a fejelés megengedett. A csapatok 2 játékosból állnak: kapusból és védőjátékosból. Szükség esetén pozícióikat szabadon cserélhetik. A játékidő 2x7 perc felnőtt kategóriában, a két félidő között szünet van, amely 2 perc hosszú és utána térfelet kell cserélni a csapatoknak. Junior kategóriában 2x6 perc és iskolás kategóriában 2x5 perc a mérkőzés.

Motorvezetéses verseny, mely vagy adott távon (az előfutamok során 25 km, a döntőben két 30 km-es futam) vagy adott idő alatt (egy óra) zajlik.

A szervező szövetségnek 10 (amiből 2 tartalék), a UCI előírásoknak megfelelő motort kell biztosítania. A tartalék motorokat bárki használhatja, akinek meghibásodik a motorja. A bíróknak minden verseny előtt meg kell vizsgálniuk a motorokat, ha szükséges, egy hozzáértő technikus segítségével. A vizsgálat után a motorokat elzárva kell tárolni, a kulcsoknak az egyik bírónál kell lenniük. A motorokat csak akkor lehet kiadni a motorosok számára, ha az ő versenyük következik. 2 vizsgálat között nem cserélhet motort a motoros. A motorosoknak licenccel kell rendelkezniük. A főbírónak ki kell jelölnie 2 tartalék motorost, akiknek be kell indítaniuk a tartalék motorokat, ha a verseny közben meghibásodás történne.

Minden futamot azonos napon kell rendezni. A bírók a jelentkezők száma alapján határozzák meg az előfutamok számát. Legalább 2 előfutamot kell rendezni, egyenként maximum 8 indulóval. Ha 2 előfutam van, futamonként az első 3 jut tovább, plusz a 4. a gyorsabb futamból. 3 előfutam esetén, minden futamból az első 2 jut tovább, plusz a 3. a leggyorsabb futamból. Ha 4 vagy több előfutam van, minden futam győztese, plusz a leggyorsabb futamok 2. helyezettjei jutnak a döntőbe, összesen heten. A döntő két 30 perces futamból áll.

A velocipéd tulajdonképpen a mai kerékpár előfutára. Az angol neve (penny-farthing) jól szimbolizálja a formáját, egy nagy kerék elöl egy kicsi hátul. A kezdetleges, kizárólag földön futva, lökéssel hajtható kísérletek után ez volt az első valóban közlekedésre használható szerkezet. A különbség a mai kerékpár és a velocipéd között a meghajtásban van. A velocipédek esetében ugyanis közvetlenül az első kereket hajtjuk meg. Az áttétel hiánya miatt az első kerék átmérőre a mai általánosan elfogadott 26” helyett akár 56” is lehet.

Az 1860-as évek elején (1861-ben?) Franciaországban Pierre Michaux készítette el az első mintapéldányát. A fából készített szerkezet a későbbi velocipédek minden elemét tartalmazta már.

Azt, hogy az új közlekedési eszközzel már valóban nagy távolságokat lehetett megtenni jól jelzi Borbély György tordai tanár útja. A Kolozsvári Athletikai Club sportembere az 1880-as évek elején Kossuth Lajost keresve kerekezett velocipéddel Párizsba és vissza Torinót is érintve. Mint Borbély is írja könyvében a velocipéddel való közlekedés abban az időben nem volt veszélytelen. Az akkori utakon napi sokszori fejre eséssel végződő baleset volt a velejárója.

Szöveg forrása: wikipédia

A békeversenyek rövid története

A békeversenyt 1948-tól 1989-ig - mint a legjelentősebb és legnehezebben teljesíthető amatőr kerékpárosok számára rendezett szakaszversenyt - a keleti országok „Tour de France”-ja ként emlegették. (a Nemzetközi Kerékpársport Szövetség (UCI) egykori elnöke, Franzosen Achille Joinard nyilatkozata szerint) Manapság a verseny felértékelődött, többnyire profi csapatok vesznek rajta részt, a kerékpársport világszövetségének köszönhetően. A versenyt a 2006-tól a UCI európai túra keretei között rendezik meg, HC-2 kategóriának számít amely a második legmagasabb kategória.

1947-ben Karel Tocl a „Rude Pravo” cseh napilap újságírójában és a lengyel „Trybune Ludu” lap újságírójában fogalmazódott meg a kerékpárverseny ötlete. 1948 májusában ötletüket a „Tat” című havilapban tették közzé, ám mivel mindkét ország saját győztest akart ünnepelni ezért két futamot rendeztek. Május 1-5-ig Varsóból Prágába, május 1-9-ig Prágából Varsóba indult a verseny. Hamarosan „békeverseny”néven kezdték emlegetni , hivatalos szimbólumának Picasso fehér galambját választották. 1952-től a szervező országokhoz az egykori kelet-németország (DDR) is csatlakozott. Az ottani szervező a”Neues Deutschland” c. napilap volt.