XXIII. nyári olimpiai játékok – Los Angeles, USA: 1984. 07. 28–08. 12. (Moszkva és Forst – Barátság Versenyek)

Felesleges felsorolni azokat a mondvacsinált indokokat, amelyek ürügyén a szovjet vezetés végül az olimpia bojkottja mellett döntött. Minden bizonnyal egyfajta revans jellege is volt a dolognak, az elszabotált moszkvai olimpiáért szerettek volna elégtételt kapni. A szocialista tábort vezető hatalom utasítására összesen 14 ország maradt távol – többek között hazánk is –, de a bojkott sikertelen volt, miután ezen az olimpián résztvevő országok tekintetében csúcsot döntöttek (140 országgal). Utólag nehéz megítélni, hogy Magyarország távolmaradása politikailag szükségszerű volt-e. Az viszont tény, hogy nem minden szocialista ország csatlakozott a bojkotthoz, így például a románok is ott voltak Los Angelesben…

Az amerikaiak viszont egyértelmű nyertesként jöttek ki az egész történetből. Eleve „takarékos” olimpiát terveztek, minél kevesebb új létesítménnyel kívánták megoldani a feladatot. A főstadion például azonos volt az 1932-es olimpiára épített Coliseummal, mindössze némi felújításon esett át. A televíziós bevételek, jegyeladások, szponzori pénzek jóvoltából sikerült 240 millió dollár haszonnal zárni. Az amerikai sportolók betegre nyerték magukat olyan számokban, amelyekben korábban esélyük sem volt. Kerékpársportban például pályán két aranyat, egy ezüstöt és egy bronzot, míg országúton a női és férfi mezőnygyőzelmet egyaránt megszerezték. Az amerikai szakirodalom ezeket a sikereket a nemzet kerékpársportjának hihetetlen fejlődésével magyarázza, azt rendre elfelejtik megemlíteni, hogy mindössze a korabeli világ élmezőnyét képviselő szovjetek és keletnémetek nem voltak ott.

XXII. nyári olimpiai játékok – Moszkva, Szovjetúnió: 1980. 07. 19–08. 03.

Moszkva Los Angelessel szemben nyerte meg a szervezést meglehetősen nagy fölénnyel, de akik a bojkott elmaradására számítanak, azoknak csalódniuk kell. Már javában a finishez közelítettek az előkészületek, amikor 1979. december 26-án Szovjetúnió bevonult Afganisztánba. Válaszlépésként Carter amerikai elnök számos fenyegetése között az olimpia bojkottja is szerepelt, melyre a teljes szabad világot is felszólította. Ebből annyi valósult meg, hogy a NOB akkori nemzeti tagszervezetei közül 30 csatlakozott a bojkotthoz, 33 nem válaszolt a meghívásra, így 81 ország részvételével rendezték a játékokat. Moszkvában korábban hihetetlen méretű építkezések kezdődtek, többek között ekkor készült el a 333,3 méteres fedett olimpiai velodrom is. A magyar kerékpárosok az olimpiai játékok történetének legnagyobb delegációjával utaztak – tíz versenyzőnk vett részt a versenyeken.

XX. nyári olimpiai játékok – München, Németország: 1972. 08. 26–09. 11.

Akár vidám és jól szervezett olimpiaként is bekerülhetett volna az almanachokba a müncheni, de szeptember 5-én palesztin terroristák sikeres túszejtő akciót hajtottak végre az izraeli sportolók szálláshelyén. Ezt követően egy napig szüneteltek a játékok, mindenki a folyamatban lévő túszdrámára figyelt, mely végül az öt terrorista és 11 sportoló halálával végződött. A másnapi gyászszertartáson Avery Brundage a NOB elnöke kijelentette: „A játékokat folytatni kell!” És a játékok valóban folytatódtak – a versenyek történetében először hétezer feletti résztvevőszám mellett. A hazai kerékpárosokat négy országútis képviselte, a 200 méteres (nem elírás) fedett olimpiai fapályán ebben az évben nem indult versenyzőnk.

Az országúti mezőnyverseny ezúttal 182,4 kilométeres volt. A győztes a holland Hennie Kuiper lett, aki egy háromfős szökéssel érkezett (ideje: 4:14’37,0”). Őt egy négyfős kisebb boly követte, majd a 21 fős üldőzőboly, melynek mezőnyhajráját 4:15’13,0”-es idővel nyerte az így 8.-ként záró későbbi neves olasz profi, Francesco Moser. Vele azonos idővel érkezett a magyarok legjobbika, Takács András 23.-ként.

XIX. nyári olimpiai játékok – Mexikóváros, Mexikó: 1968. 10. 12–27.

Az olimpia 1968-as helyszínével kapcsolatosan komoly aggályok merültek fel a sportvezetők és a sportolók részéről egyaránt. Mexikóváros 2240 méter magasan fekszik tengerszint felett, így a versenyzők akklimatizálódása és a magaslati levegő hatása az eredményekre komoly fejtörést okozott. Sokan azt jósolták, hogy ez bizonyára néhány sportoló életébe is kerülhet. Az olimpia valóban követelt emberéleteket, de nem sportolókét. A megnyitó előtt mintegy 10 nappal diákok tömegei tüntettek amiatt, hogy a kormány közel 150 millió dollárt tapsolt el a játékokra, miközben az ország jelentős része nyomorog. Válaszként sortüzet kaptak a demonstrálók – ez 260 egyetemista életébe került. Ezek után a szervezők mégis lebonyolíthatták az olimpiai játékokat, igaz a NOB-nak egy héttel a hivatalos kezdés előtt nem sok más választása lehetett.

Az előzetes aggályok végül nem bizonyultak megalapozottnak. Bár akadt néhány rosszullét, de a sportolok kiválóan teljesítettek – 48 világrekord és 26 olimpiai csúcs született. (A mexikóvárosi olimpiai velodrom ezek után kerékpáros csúcskísérletek állandó helyszíne lett, elég csak Merckx 1972-es, vagy Moser 1984-es egyórás világcsúcsára gondolni.) A résztvevő országok száma először haladta meg a százat (112), a versenyeket az immár világszerte elterjedt televízió jóvoltából szinte minden országban közvetítették. A magyar delegációban 7 kerékpárost találunk.

XXI. nyári olimpiai játékok – Montreal, Kanada: 1976. 07. 17–08. 01.

Minél mélyebbre ássa magát az ember az újkori nyári olimpiai játékok történetébe, annál inkább úgy érzi, hogy szinte nem is olimpia az, amit valakik nem bojkottálnak. A sort a montreali nyitja meg, majd innentől kezdve zsinórban három olimpiát is ez jellemez. Ezúttal 16 afrikai ország kívánta kizáratni a versenyből Új-Zélandot, mivel annak rögbicsapata korábban a fajüldöző politikát folytató Dél-Afrikai Köztársaságban vendégszerepelt. Miután erre a NOB nem volt hajlandó, ezért a kérelmező afrikai országok delegációi hazautaztak, így a résztvevő országok száma száz alá csökkent (92).

A tengerentúlon rendezett olimpián a magyar kerékpársportot Szűcs Gábor képviselte, aki a 4000 méteres egyéni üldözőversenyben indult. Ehhez a számhoz a Csepel Kísérleti Műhelyében Belán János és Rajczy József vázépítő mesterek készítettek neki pehelykönnyű pályakerékpárt. Végül a nyolcaddöntőig jutott, a 28 versenyzőből 5’00,39”-es időeredménnyel a 16. helyen végzett. A mára már elbontott olimpiai velodrom, 285,7 méteres fedett fapályát foglalt magába.

Szöveg forrása: RevoMag